Arthas öt éven át látszólagos tétlenségben
uralkodott hadseregén. Miután Azeroth hős népei Outlanden küzdöttek
Illdian ellen, majd a démoni segítséggel begyújtott Sunwellnél
Kil'jaedent küldték vissza a Twisting Netherbe, Arthas felébredt
álmából.
A Scourge-öt megerősítette és Frostwyrm sereget alkotott, élükön
Sindragosával. Halállovagok sokaságát hívta életre. Visszarendelte
Northrendre alázatos szolgáját, Kel'thuzadot. A Fagyott Trón köré
félelmetes fellegvárat épített, a régi halál-isten Yogg-Saron vérének
tulajdonított Saronite-ból.
Apja réges-régi szándéka szerint király lett ő... holtaknak királya.
Arthas hadjáratának legelső fázisban ostrom alá vette Azeroth-ot, különösképpen a fővárásokat. Orgrimmart és Stormwindet támadta Frostwyrmekkel és Abominationökkel, amelyet azonban a bátor védők és az erős szövetségek könnyedén hárítottak: Orgimmarban Thrallt Sylvanas és az Outlandről átjött, a Warsong klán élére állt Garosh Hellscream segítette, míg Stormwindet a rabságából kiszabadult király, Varian Wrynn és szövetségesei védték.
Sokkal nagyobb pusztítást végzett az Azeroth-on elterjesztett új élőholt járvány, amely a kalandorok utazgatásai miatt egészen a Fény Városáig, Shattrath-ig jutott. Hosszú időbe telt, míg sikerült ellenszert találni rá.
A támadás következő fázisában Arthas maga is visszatért, élőholt lovagjainak kiképzését saját maga felügyelte, amint kiírtják a fanatikus élőholt-üldöző Scarlet Crusade lovagjainak faluját. A Scarlet erők megbénítása után az Argent Dawn bázisát vette célba, halállovag seregével, amelyet akkor Darion Mograine vezetett, ki apját elárulta, megölte és megszerezte híres kardját, az Ashbringert, megtámadta a Light's Hope Kápolnát (Fény Reménysége Kápolna), ám ekkor váratlan személy tűnt fel a színen...
Tirion Fordring, aki hosszú évek óta már remeteként élt és várta a pillanatot, mikor kell neki ismét visszatérnie, mint Uther egykori rendjének utolsó tagja, most megjelent az Argent Dawn oldalán. Az ütközetben Darion serege alulmaradt, ám Tirion nem érte be ennyivel. Dariont szembesítette apja emlékével, aki megtörten találkozott szellemével, és gyűlölettel döbbent rá az igazságra: Arthas becsapta, tönkretette őt, egy szörnyeteget csinált belőle és az összes többi death knightból. A Lich King azonban ekkor közbelépett. Szembeszállt Tirion Fordringgel, és felülkerekedett. Tirion számára közel volt a vég, ám Darion Mograine megmentette: odadobta neki a fertőzött Ashbringert, amely a szent paladin kezében megtisztult. A csata váratlan fordulatot vett ezzel, Arthas pedig azonnal elmenekült. A fegyver és hordózója, az Ashbringer immáron Tirion Fordring lett!
A túlélők pedig, Argent Dawn katonái és halállovagok egyaránt ígéretet tettek, hogy nem nyugszanak, amíg Arthast végleg le nem győzik. Létrejött az Argent Crusade és a Knights of the Ebon Blade.
Arthas támadására a válasz nem késlekedett: Alliance oldalon a Northern Vanguard, Horda oldalon a Warsong Offenzíva zászlaja alatt egyesültek a frakciók, Garosh Hellscream vezetésével, hogy megszabadítsák Azeroth-ot a Lich King rémuralmától. Horda oldalon a felkészülés több vonalon is megtörtént: a Forsaken vegyészek olyan méreg kidolgozására vállalkoztak, amely még a Scourge élőholtjaira is veszélyes. Taurenek közbenjárásával megerősítették a hadsereget az őslakos Taunkák szövetségével. Végül a vörös sárkányok támogatását is elnyerték.
A két oldal rivalizálva, de viszonylagos partneri kapcsolatban haladt célja felé, míg végül közösen küzdöttek Icecrown Citadella kapujában, a Wrathgate-nél. A Szövetség vezetője ott, Varian Wrynn legjobb barátja, a paladin Highlord Bolvar Fordragon volt. A Kor'kron elit hadsereget Overlord Saurfang fia, az ifjú Saurfang vezette. Kihívták Arthast egy mindent eldöntő ütközetre, amely azonban tragikus véget ért. Saurfang életét maga Arthas zárta a Frostmournba, és már a paladinnal való összecsapásra készült mindenki, amikor vártalan árulás történt. A Forsaken fővegyész, Putress a saját céljaira használta fel a kifejlesztett mérget: áldozatokkal mit sem törődve öntötte el a fertőzéssel a csatateret, elpusztítva élőt, holtat, szövetségest és ellenséget. Maga Arthas is gyors visszavonulásra kényszerült. Bolvar Fordragon is életét vesztette a mérgezésben, és testét az érkező vörös sárkányok felperzselték. A vörös sárkány tüzében azonban új élet fakad...
Apja réges-régi szándéka szerint király lett ő... holtaknak királya.
Arthas hadjáratának legelső fázisban ostrom alá vette Azeroth-ot, különösképpen a fővárásokat. Orgrimmart és Stormwindet támadta Frostwyrmekkel és Abominationökkel, amelyet azonban a bátor védők és az erős szövetségek könnyedén hárítottak: Orgimmarban Thrallt Sylvanas és az Outlandről átjött, a Warsong klán élére állt Garosh Hellscream segítette, míg Stormwindet a rabságából kiszabadult király, Varian Wrynn és szövetségesei védték.
Sokkal nagyobb pusztítást végzett az Azeroth-on elterjesztett új élőholt járvány, amely a kalandorok utazgatásai miatt egészen a Fény Városáig, Shattrath-ig jutott. Hosszú időbe telt, míg sikerült ellenszert találni rá.
A támadás következő fázisában Arthas maga is visszatért, élőholt lovagjainak kiképzését saját maga felügyelte, amint kiírtják a fanatikus élőholt-üldöző Scarlet Crusade lovagjainak faluját. A Scarlet erők megbénítása után az Argent Dawn bázisát vette célba, halállovag seregével, amelyet akkor Darion Mograine vezetett, ki apját elárulta, megölte és megszerezte híres kardját, az Ashbringert, megtámadta a Light's Hope Kápolnát (Fény Reménysége Kápolna), ám ekkor váratlan személy tűnt fel a színen...
Tirion Fordring, aki hosszú évek óta már remeteként élt és várta a pillanatot, mikor kell neki ismét visszatérnie, mint Uther egykori rendjének utolsó tagja, most megjelent az Argent Dawn oldalán. Az ütközetben Darion serege alulmaradt, ám Tirion nem érte be ennyivel. Dariont szembesítette apja emlékével, aki megtörten találkozott szellemével, és gyűlölettel döbbent rá az igazságra: Arthas becsapta, tönkretette őt, egy szörnyeteget csinált belőle és az összes többi death knightból. A Lich King azonban ekkor közbelépett. Szembeszállt Tirion Fordringgel, és felülkerekedett. Tirion számára közel volt a vég, ám Darion Mograine megmentette: odadobta neki a fertőzött Ashbringert, amely a szent paladin kezében megtisztult. A csata váratlan fordulatot vett ezzel, Arthas pedig azonnal elmenekült. A fegyver és hordózója, az Ashbringer immáron Tirion Fordring lett!
A túlélők pedig, Argent Dawn katonái és halállovagok egyaránt ígéretet tettek, hogy nem nyugszanak, amíg Arthast végleg le nem győzik. Létrejött az Argent Crusade és a Knights of the Ebon Blade.
Arthas támadására a válasz nem késlekedett: Alliance oldalon a Northern Vanguard, Horda oldalon a Warsong Offenzíva zászlaja alatt egyesültek a frakciók, Garosh Hellscream vezetésével, hogy megszabadítsák Azeroth-ot a Lich King rémuralmától. Horda oldalon a felkészülés több vonalon is megtörtént: a Forsaken vegyészek olyan méreg kidolgozására vállalkoztak, amely még a Scourge élőholtjaira is veszélyes. Taurenek közbenjárásával megerősítették a hadsereget az őslakos Taunkák szövetségével. Végül a vörös sárkányok támogatását is elnyerték.
A két oldal rivalizálva, de viszonylagos partneri kapcsolatban haladt célja felé, míg végül közösen küzdöttek Icecrown Citadella kapujában, a Wrathgate-nél. A Szövetség vezetője ott, Varian Wrynn legjobb barátja, a paladin Highlord Bolvar Fordragon volt. A Kor'kron elit hadsereget Overlord Saurfang fia, az ifjú Saurfang vezette. Kihívták Arthast egy mindent eldöntő ütközetre, amely azonban tragikus véget ért. Saurfang életét maga Arthas zárta a Frostmournba, és már a paladinnal való összecsapásra készült mindenki, amikor vártalan árulás történt. A Forsaken fővegyész, Putress a saját céljaira használta fel a kifejlesztett mérget: áldozatokkal mit sem törődve öntötte el a fertőzéssel a csatateret, elpusztítva élőt, holtat, szövetségest és ellenséget. Maga Arthas is gyors visszavonulásra kényszerült. Bolvar Fordragon is életét vesztette a mérgezésben, és testét az érkező vörös sárkányok felperzselték. A vörös sárkány tüzében azonban új élet fakad...
Mint utóbb kiderült, nemcsak Putress árulta el
a Hordát, hanem Sylvanas bizalmas nathrezim szolgája, Varimathras is,
aki meg akarta idézni mesterét, feltehetőleg magát Kil'jaedent. Sylvanas
elmenekülni kényszerült Undercityből, Thralltól kért és kapott
segítséget. Fáradtságos küzdelemben visszafoglalták Undercity városát és
megölték Varimathtrast.
Putresszel maga King Varian Wrynn végzett, mikor bosszúra éhezve megtámadta Undercityt. Ott Thrallal is összetűzésbe került, amelynek Jaina Proudmoore vetett véget, ám senki sem tudta elkerülni az Alliance-Horda közti háború újabb kirobbanását.
Míg a Horda és a Szövetség akciója kudarcba fulladt, a semleges Argent Crusade és Ebon Blade frakciók más úton próbáltak felkészülni a végső ütközetre. Tirion Fordring Icerownba nyomult be, ott elfoglalt egy kisebb területet, ahonnan szemmel tarthatta a Scourge mozgását, és irányíthatta a bátor kalandorokat, hogy minél többet megtudjon Arthasról. Egyik ilyen kiemelkedő esemény volt Arthas szívének megtalálása, amelyet az Illdiannal való összecsapás után tépett ki saját magából. A fagyott szív volt az utolsó emléke Arthas nemes emberi mivoltának, ám elpusztult a szív a Sötétség Katedrálisában, ahol Tirion és Arthas ismét összecsapott. Ekkor újból Darion Mograine és halállovagjai mentették meg Tiriont.
Tirion Fordring ezután lassabb módszerhez folyamodott. Icecrown-ba hívta Azeroth minden bajnokát, lovagi tornát szervezett, hogy a hősök felkészüljenek a mindent eldöntő csatára.
A bátor hősök el is jutnak a Fagyott Trónig, ahol legyőzik a Lich Kinget.
Ekkor azonban szörnyű igazságra derül fény: ha a Scourge elveszíti mestere irányítását, még nagyobb fenyegetést jelentene Azeroth-ra nézve. Fékevesztett tömegként pusztítanának mindent, amit érnek, mert nincs aki kordában tartsa őket, akinek az akaratát kövessék. Valakinek fel kell vennie a Lich King sisakját, hogy irányítása alá vonja a Scourge-öt!
A kegyetlen áldozatra Tirion Fordring vállalkozik, amikor is váratlan alak kiált közbe...
Putresszel maga King Varian Wrynn végzett, mikor bosszúra éhezve megtámadta Undercityt. Ott Thrallal is összetűzésbe került, amelynek Jaina Proudmoore vetett véget, ám senki sem tudta elkerülni az Alliance-Horda közti háború újabb kirobbanását.
Míg a Horda és a Szövetség akciója kudarcba fulladt, a semleges Argent Crusade és Ebon Blade frakciók más úton próbáltak felkészülni a végső ütközetre. Tirion Fordring Icerownba nyomult be, ott elfoglalt egy kisebb területet, ahonnan szemmel tarthatta a Scourge mozgását, és irányíthatta a bátor kalandorokat, hogy minél többet megtudjon Arthasról. Egyik ilyen kiemelkedő esemény volt Arthas szívének megtalálása, amelyet az Illdiannal való összecsapás után tépett ki saját magából. A fagyott szív volt az utolsó emléke Arthas nemes emberi mivoltának, ám elpusztult a szív a Sötétség Katedrálisában, ahol Tirion és Arthas ismét összecsapott. Ekkor újból Darion Mograine és halállovagjai mentették meg Tiriont.
Tirion Fordring ezután lassabb módszerhez folyamodott. Icecrown-ba hívta Azeroth minden bajnokát, lovagi tornát szervezett, hogy a hősök felkészüljenek a mindent eldöntő csatára.
A bátor hősök el is jutnak a Fagyott Trónig, ahol legyőzik a Lich Kinget.
Ekkor azonban szörnyű igazságra derül fény: ha a Scourge elveszíti mestere irányítását, még nagyobb fenyegetést jelentene Azeroth-ra nézve. Fékevesztett tömegként pusztítanának mindent, amit érnek, mert nincs aki kordában tartsa őket, akinek az akaratát kövessék. Valakinek fel kell vennie a Lich King sisakját, hogy irányítása alá vonja a Scourge-öt!
A kegyetlen áldozatra Tirion Fordring vállalkozik, amikor is váratlan alak kiált közbe...